Aki egyszer is belekóstolt a zánkai Erzsébet Tábor hangulatába, nagy eséllyel visszavágyik oda. Így vannak ezzel iskolánk diákjai is, aki idén is szép számmal jelentkeztek a táborba. Természetesen a régi „motorosok” mellett mindig vannak új arcok is, akik először csatlakoznak, hogy átéljék a tábor utánozhatatlan atmoszféráját. Így volt ez idén is, ennek köszönhetően tekintélyes számú (összesen 45) diák kelt útra július 20-án összesen 4 kísérő tanárral (Margó néni, Éva néni, Lali bácsi és Attila tanár úr) , hogy ismét felejthetetlen élményeket gyűjtsön.
A tábor előszervezésében számos munkánk volt, (hiszen online kellett időpontot foglalni az egyes tevékenységekre, az ígéretesnek tűnő programokra, így gyakran kellett figyelni a pályázati felületet), de, ezt a fő szervező Illik Józsefné Margó tanárnő irányításával sikerrel megoldottuk.
- nap
Vasárnap korán reggel fél 9-kor indult csapatunk Zánkára. Nyolc órányi maratoni utazást követően érkeztünk meg a tábor területére. Megkaptuk a karszalagokat és már mehettünk is ebédelni. Ebben az évben a magenta altáborba kerültünk, így ilyen színű baseball sapkát viseltünk egész héten. Vacsora után részt vettünk a nyitó ünnepségen, és az azt követő nagy közös diszkóban is szuperül éreztük magunkat. Természetesen már itt elhangzott, a később sokszor elharsogott Magenta induló:
Utcára nyílik a táborajtó,
Szól is mögüle a magenta induló.
Lángost ide, fagyit oda, balatoni nyár, de vagány,
Csak Zánkán szép az élet igazán!
Mához egy hétre már nem leszek itt,
Elvisz az Erzsébet vonat engemet is.
Lángost ide, fagyit oda, balatoni nyár, de vagány
Csak Zánkán szép az élet igazán!
MA-GEN-TA!
MA-GEN-TA!
MA-GEN-TA!
A következő napokban ismét rengeteg program várt ránk. Ezek aktív részvételre épülő, élményalapú foglalkozások, melyek között vannak hagyományőrző, közösségépítő, kulturális, sport-, ismeretterjesztő és digitális kompetenciát fejlesztő programok is. A legfontosabb szempont mindig az, hogy a gyerekek közben jól is érezzék magukat, kikapcsolódjanak. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ezzel az idén sem volt gond.
Ráadásul az idővel is nagy szerencsénk volt, hiszen egész héten 30 felett volt a hőmérséklet, és napsütésből sem volt hiány, ezért nagy örömünkre a Balaton partra is minden nap le tudtunk menni strandolni, ami valljuk be, nem elhanyagolható szempont egy nyári vízparti táborban.
2.nap
Hétfőn a kora reggeli ébresztő után rögtön a szokásos torna segített felpörgetni bennünket. Reggeli után az „újoncok” a táborral ismerkedtek, a többiek vásárolgattak, vagy más altáborok diákjaival próbáltak egy hullámhosszra kerülni. Épp ez a gyerekek egyik fontos tapasztalása, hogy a táborban együtt vannak hasonló sorsú társaikkal és nincsenek egyedül, így akár barátokat is szerezhetnek.
Délután játékos tudomány előadáson vettünk részt, amelyen az előadók élményszerű keretek között hívták fel a figyelmet a higiénia és az egészséges életmód fontosságára. Egy mindenki számára nagyon élvezetes kézműves foglalkozás is színesítette ezt a napunkat, ahol a gyerekek kulcstartókat és díszes bögréket készíthettek, amelyeket aztán ki is égettek a számukra, hogy örök emlékként hazavihessék majd magukkal.
Vacsora után pedig, a fiatalok készülődtek az esti koncertre, ahol egy népszerű előadó lépett fel a közönség legnagyobb örömére.
3.nap
A keddi napon a csoport másik fele próbálhatta ki magát a bögrefestésben, és az előző naphoz hasonlóan ők is nagyon kreatívak voltak. Igazi kis műalkotások születtek a kezeik alatt. Próbára tehettük magunkat céllövészetben is, ugyanis délután egy kis íjászkodás várt ránk. Talán Robin Hood vagy Tell Vilmos nem sápadt volna el az irigységtől lövéseinket látva, de azért volt köztünk olyan, aki többször is célpontot talált, megmutatva, hogy milyen is az igazi dobozi virtus.
Ezeket az élményeket egészítettük ki nemcsak ezen a napon, hanem egész héten csocsózással, léghokizással, röplabdázással és pingpongozással. Hiszen a tábor területén szerencsére ezekre is folyamatosan volt lehetőség, tovább színesítve és gazdagítva az itt töltött időt.
4.nap
Szerda hagyományosan a „Hősök napja” a táborban. A programjai ezúttal is érdekesek voltak diákjaink számára. Voltunk a tűzoltóság füstsátrában, kipróbáltuk a katonai akadálypályát és lőttünk lézerfegyverekkel is. De, aki akarta, egy szimulátort is letesztelhetett, amelynek segítségével egy tankot irányíthatott különböző tereptárgyak között. Ebéd után visszamentünk még a strandra ahol a tűzoltók vízsugárral vették célba a fürdőzőket, amit persze roppantul élveztek a bevállalós lányok és fiúk is.
Tanulóik egy része délután még izgalmas videójátékkal (FIFA, Dungeons&Dragons, Need For Speed stb.) játszhatott a VR szobában. Hogy mennyire érezték itt jól magukat, arról az az tény árulkodott, hogy az idő lejártával alig lehetett rábírni őket az indulásra. Erre a napra jutott még a szokásos sétahajózásunk is, amit továbbra sem tudunk megunni, főleg, hogy közben alapos ismertetőt kaptunk a Balaton környéki településekről és magáról a tóról.
Este pedig szokás szerint egy vidám, de egyben néha megható „tábortűz” körül gyűlt össze a tábor egy része. Leírhatatlan hangulat van ezeken a nagy közös programokon, fantasztikus élmény ez a gyerekeknek.
5.nap
A reggeli tornát az utolsó napon is a TESÓK (a tábor fiatal animátorai) tartották, sőt a szülinaposunkat is felköszöntötték. Épp az ilyen kedves, figyelmes gesztusoknak is köszönhető, hogy a gyerekek itt megélik azt, hogy mindez értük van. Nagy odafigyelést kapnak mindenkitől. Nemcsak a TESO-któl, akikre bármikor lehet számítani, hanem a TESTVÉR-ektől (fiatal szerzetesek, diakónusok és lelkészek) is, akiknek bevonásával hangsúlyt kap a keresztény szellemiség a zánkai táborban.
A programok közül erre a napra jutott egy kis trambulinozás, és a gyönyörű napsütésben természetesen kötelező volt búcsúzóul lelátogatni megint a partra egy utolsó csobbanásra is. Szintén kihagyhatatlan programpont volt ezen a napon a sárkányhajózás, ahol három csapatban szeltük a habokat. A legtöbben ügyesen kezelték az evező lapátokat így aztán sikerült a dobszóra egyszerre húzni, újabb sikerélményhez juttatva magunkat.
Az esti búcsúbuli szokás szerint óriási volt, meghallgathattuk a tábor szervezőinek beszédét, a Himnuszt, és elénekelhettük az összetartozás jelképét: az Ismerős Arcok „Nélküled” című dalát, amely ezúttal is könnyeket csalt az érzékenyebb lelkű diákjaink szemébe.
Hatalmas élmény, tapasztalás, amit itt átélnek, a gyerekek, igazi kincs, amelyet magukkal vihetnek, és őrízhetik azt a szívükben egész életükben. Azt hiszem, nem kell hozzá nagy bátorság, hogy kijelentsem: jövőre is lesznek vállalkozó szellemű diákok iskolánkban, akik ilyen kincseket akarnak majd gyűjteni Zánkán.
Zombai Attila
