
Van, aki várja, van, aki kevésbé várja, és akad, aki csak elviseli. Ez bizony a szeptember, és vele együtt az iskolakezdés. Abban viszont biztos vagyok, hogy az új kis elsőseink várták már ezt a számukra fontos eseményt. Az új tanév minden gyermek számára meghatározó, és mindig hoz valami újat, érdekeset. A legnagyobb változás azoknak a gyerekeknek az életében kezdődik el, akik pár hete még óvodások voltak. A Dobozi Általános Iskolában megpróbálunk tenni annak érdekében, hogy a most iskolába lépő gyerekeknek zökkenőmentes és élménydús legyen ez az életszakasz. Az Óvoda-iskola átmenetet segítő programmal egy hidat biztosítunk, amelyen átkelve örömmel sétálhatnak a gyerekek az óvodából az iskolába.
A program már elkezdődött az előző tanév vége felé, amikor is a leendő elsős tanító nénik bemutatkozhattak a ballagó óvodások szüleinek tartott szülői értekezleten. Majd a kedves szülőket invitáltuk, hogy tekintsenek be iskolánk életébe és ismerkedjenek a tanítókkal, vegyenek részt az általuk tartott tanórákon. A tanító nénik is látogatást tettek az óvodai foglalkozásokon, ezáltal is folytatva az ismerkedést. Így amikor a leendő iskolások látogattak el hozzánk az iskolába, már ismerősként köszönthettük egymást, és örömmel vettek részt a tanító néni által tartott foglalkozáson.
Az átmenetet segítő program az évnyitó után folytatódott, hiszen még nem kellett teljesen elszakadni a gyerekeknek az óvodától, közös játékra, tanórára hívtuk az óvó néniket az első napokban. A kis elsősöknek ez sokat jelentett a beszokás, beilleszkedés és a biztonságérzet kialakulása tekintetében. Az óvónői jelenlét megerősítette az új helyzet elfogadását, örömmel mutatták be a gyerekek az iskolai szerepüket, környezetüket.
Természetesen a program lehetőséget biztosít a szülőknek is az után követésre. A hét utolsó tanítási napján szívesen láttuk őket is, hogy bemutassuk a gyermekük iskolássá válását. Örömmel tapasztaltam, hogy a gyerekek nagy lelkesedéssel és kellő együttműködéssel élték meg a játékos tanórát. Köszönjük a Mesekert Óvoda együtt működését az óvoda-iskola átmeneti program megvalósításában. Valamint elismerés illeti a szülők partnerségét és érdeklődését intézményünkkel kapcsolatban. A program sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint a gyerekek kérdése, miszerint „Máskor is játszunk ilyet?”
Igen Kedveseim, a „játék” elkezdődött, sokat fogunk még együtt „játszani”!
Debreceni Hajnalka