Iskolánk (főszerepben: Illikné Margó tanító néni) már évek óta sikeresen pályázik az Erzsébet Program zánkai nyári táboraira. Szerencsére az idén sem volt másképp. És mivel eddig minden alkalommal sok-sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk az itt töltött idő alatt, reménykedtünk abban, hogy ez most is így lesz. Most is a már megszokott csapat (Illikné Margó tanító néni, Péliné Eszenyi Hajnalka tanárnő, Lali bácsi és Zombai Attila tanár úr) vezetésével keltünk útra.
Július 30-án a kora reggeli órákban indultunk Dobozról a békéscsabai vasútállomásra mégpedig a roppant segítőkész szülők jóvoltából kocsikkal, és Köves Mihály polgármester úrnak köszönhetően kisbusszal – hatalmas köszönet nekik! A vonat 7.20-kor indult, és szolnoki átszállással ismét nagyjából 7 órai, kicsit fárasztó utazás után érkeztünk meg a Balaton partjára.
Idén a „SÖTÉTZÖLD” altábor tagjai voltunk. Ennek megfelelően sötétzöld színű pólót, baseballsapkát és karszalagot, valamint hátizsákot, kulacsot kaptunk, így könnyű volt megállapítani, hogy melyik altáborhoz tartozunk.
Az első este a szokásos altábornyitón a gyerekeknek lehetősége nyílt azonnal megtanulni az itt elszállásolt diákok egységét reprezentáló szlogent is, amely a következőképpen hangzott:
Sötét az ég, zöld az álmom,
A legjobb hely a sötétzöld altábor!
SÖ-TÉT-ZÖLD!!! SÖ-TÉT-ZÖLD!!!
HÚÚÚÚ!!!! HÁÁÁÁÁ!!! (közben erődemonstráló karbefeszítés)
Ezt aztán teljes erőbedobással aznap este a tábornyitó bulin bevonulás közben többször is elordítottuk, alapos igénybevételnek kitéve a hangszálainkat. A diszkóval egybekötött tábornyitó buli megalapozta a jó hangulatot, ami aztán egész hétre ki is tartott.
A tábor programjaira az idei évben is online felületen, előzetesen tudtunk jelentkezni, de a helyszínen szabad kapacitás esetén lehetőség volt ezen módosítani vagy még több programra jelentkezni. Habár sajnos a korábbi alkalmakhoz képest kevesebbre tudtunk regisztrálni, de így is sikerült tartalmasan eltölteni a rendelkezésünkre álló öt napot.
Az időjárás is a kegyeinkbe fogadott minket. Habár nem volt kánikula, de eső szerencsére csak az egyik este rontotta az összképet. Egyébként pedig minden nap tudtunk strandolni is a Balatonban, ami azért elsődleges szempont egy nyári tóparti tábor esetében.
A programok között voltak visszatérő elemek, de újdonságokkal is sikerült megismerkednünk. Sikeresen kijutottunk a hulladékgazdálkodási és a digitális élet veszélyei „szabadulószobából”, megtekintettük a haditechnikai park tankjait, repülőgépeit, helikoptereit, fegyvereit, és ismét sokan tették próbára magukat az exatlon pályán is. Részt vettünk középkori lovagi játékokon (3. hely) és izgalmas, vicces vizes vetélkedőn, ismét lélegzetvisszafojtva követtük figyelemmel a cirkuszi előadásban fellépett akrobaták lenyűgöző mutatványait. A Hősök napján az idén is a tűzoltók, rendőrök és mentősök változatos munkájával ismerkedhettek meg tanulóink. A programok egyik fénypontja most is a sárkányhajózás volt, ahol két csapatra osztva szeltük a habokat, a több éves rutinnak köszönhetően nagyjából egyszerre húzva a lapátokat. Ja és Children Of Distance koncert is volt a bulizni vágyó fiatalokból álló közönség legnagyobb örömére.
Örömmel és büszkén mondhatom, hogy ismét voltak olyan diákjaink, akik próbára tették magukat a tábori Ki mit tudon?. Tehetségüket bizonyítja, hogy ének kategóriában Behrami Amélia bronz, tánc kategóriában pedig Czinanó László arany minősítést szerzett. Laci minden túlzás nélkül fergeteges hangulatot teremtett a nézőtéren előadásával.
Az előzőekben felsoroltakon túl minden nap lehetőségünk volt csocsózni, trambulinozni, pingpongozni és strandfocizni is a part homokjában. Szóval semmiképpen nem mondhatjuk, hogy unatkoztunk volna a táborban töltött időszak alatt.
A szerda esti altábori közös tábortűz, és a TESÓK (Tábori Együttélést Segítő Operatív munkatársak) által levezényelt közös éneklések erősítették bennünk az összetartozás érzését és fokozták a jókedvet. Csütörtök este pedig már a záróbuli (2800 diákkal) várt ránk a már megszokott tűzijátékkal. Leírhatatlan hangulat van ezeken a nagy közös programokon, fantasztikusak élmény ez a gyerekeknek. Így nem csoda, ha mindenki jóleső érzésekkel tért nyugovóra a program után.
Pénteken már csak a reggeli utáni bepakolás, csomagolás, az ágyneműk leadása és a szobák takarítása maradt hátra. Majd pedig a kicsit szomorkás hangulatú indulás. Délután hat órára értünk Békéscsabára, kifáradva, de teli élményekkel. A szülők inkább kíváncsian, mint aggódva várták a gyerekeiket, hiszen az egy hét folyamán minden este kaptak képes-szöveges beszámolót a facebookos zárt csoportban, és a visszajelzések alapján igen hálásak voltak érte.
Nem mondom, hogy bízom benne, hanem tudom, hogy mindenkinek nagyon tartalmas és élvezetes volt ez a hét, nekünk, kísérőknek is. Igaz, hogy állandó készenlét, de végül mindig megéri, a gyerekek örömét látva.
Zombai Attila
