Amikor Kukoricza Jancsi beállt katonának, alig fért meg szíve a bal oldalában a nagy izgalomtól, bizonyítási vágytól. Így érezhettek az első ások is, amikor Hajni tanító néni meghívta szüleiket egy bemutató órára. Mint kiderült, nem volt miért izgulni. Az apróságok ügyesen olvasták össze a betűket, meséltek a havas képről, gyűjtötték a szavakat; mondókát mondtak, fecskefarokból, kapuvonalból és horogból betűt írtak, s mindezt olyan könnyedén, vidáman tették, hogy még a Nap is kisütött. Ott a tanteremben megállt az idő. Az anyukák és apukák, akik szép számmal eljöttek megnézni elsős gyermeküket, büszkén figyelték őket.
Sok dolog kiderült egyetlen tanítási óra alatt. Például az, hogy játék közben mennyi mindent meg lehet tanulni, és még csak nem is esik nehezükre a gyerekeknek, mert meseszép környezetben, szeretetteljes légkörben történik minden. 45 percen keresztül csacsogtak, dolgoztak, írtak, olvastak, majd miután buliztak egyet a kicsengetés dallamára, anya és apa ölében pihentek meg – egy pillanatra, s mire észbe kaptunk, már szaladtak is tovább, hisz várta őket a tízórai, utána meg egy újabb kaland, ezúttal a számok világában. A szülők arcán a büszkeség mellett a köszönetet és hálát láttam a tanító néni, Debreceni Hajnalka felé.